A selfmade olajsommelier

Idei sorozatomban az
Ernst & Young által díjazott tulajdonságokat elemzem
nem csak azoknak, akik „Év Üzletembere” díjra pályáznak,
hanem minden vállalkozónak, aki
abban az irányban szeretne megtenni valamennyi lépést.

 

Az egymástól tanulás jegyében vizsgáljuk meg ma Tóth Gusztávot.
Ő még talán azt sem tudja, hogy vállalkozása van – nemhogy az Év Vállalkozója akarna lenni -, a számunkra mégis mutat néhány jó példát. Ide kattintva, kérem, olvassa el a rövid történetét, azután vonjuk le közösen a tanulságokat!
A cikk bevezetőjéből az derül ki, hogy Gusztávnak nem a pénz – nem a profit – a legfontosabb, az csak a második a fontossági sorrendben. A legfontosabb az, hogy „az átlagos vásárlónak is elérhetővé tegye a minőségi olívaolajat”.

Az Ön vállalkozásának mi a küldetése? Ha van, le van-e írva?
A munkatársai is tisztában vannak vele?
Büszkék-e rá, hogy egy ilyen küldetésben vehetnek részt?
Az első bekezdésből kiderül, hogy Gusztávnak már gyerek korában is volt élete álma. És komolyan is vette azt, nem adta fel, évtizedeken át dolgozott érte. Neki nem kell magyaráznom, hogy mit jelent az, hogy: “Ha azt csinálod, amit szeretsz, egyetlen napot sem kell dolgoznod.”/Konfucius

Önnek van álma? Ön komolyan veszi azt? Hány évet dolgozott érte?
Mit gondol, Gusztáv örökre föladta a régész álmát?
Nyilván az ujságíró is úgy gondolja, ahogy én: “A szerencse az, amikor a felkészültség találkozik a lehetőséggel.” Ugyanis ezt írja: “… a véletlenek és a kevéssé véletlenek úgy fordultak …” Talán ismeri a viccet: “Móricka meghal, és az Úr színe elé járul. Alpári módon kezdi szidni az Urat, hogy milyen igazságtalan volt vele szemben, hiszen minden nap imádkozott reggel, délben és este is, és soha egyetlen egyszer sem nyert a lottón. Mire az Úr: »Móricka! Legalább egyszer vettél volna egyetlen lottó szelvényt!«”

Ön szerencsésnek tartja magát? És a versenytársát? És a szomszédját?
Ön mit tett a saját szerencséjéért?
A következő fejezetben Gusztáv gyönyörűen bemutatja, mennyire beleszeretett ebbe a témába. Úgy beszél az olajról, mintha a szerelme lenne. És úgy is van. Az olíva olaj szabályosan elvette a józan eszét. Gusztáv érdeme pedig az, hogy ezt hagyta.

Önnek elvette az eszét az, amivel most foglalkozik?
Ön mennyire van beleszeretve abba az ügybe, amit a vállalkozása szolgál?
A következő tanulságos pillanat a történetben az, amikor Gusztávot az első sokkoló élmény éri Madridban, 2006.-ban. A fantasztikus ízek nem azt váltják ki belőle, hogy: “Ilyet akarok életem végéig!”, vagy, hogy: “Ilyenből akarok még sokat!”, hanem azonnal másokra gondol: “… miért ne juthatna hozzá ilyenhez bárki Magyarországon is?” Egy vállalkozás ugyanis csak akkor lehet sikeres, ha az ügyfeleit hosszú távon, megbízhatóan kiszolgálja; más szóval, ha nyújt valami pótolhatatlant nekik.

Az Ön vállalkozása mit nyújt, ami máshol vagy másképpen nem hozzáférhető az ügyfelei számára?
Szokott-e puhatolózni az ügyfeleinél, hogy minek örülnének, mit hiányolnak?
Mi van az Ön fáradozásainak a fókuszában, a profit, vagy az ügyfelei?
Azon nyomban – 2006-ban! – elindították a honlapjukat.

Az Ön vállalkozásának van honlapja?
Mióta van honlapja?
Mit vár a honlapjától?
Le van írva, hogy mit vár a honlapjától? Számszerűsítve van, hogy mit vár a honlapjától?
Hozza azokat a számokat a honlapja, vagy csak a pénzt viszi?
A fordulat egy külső tényezőnek tudható be. Egy szakmai zsűri a hazai kínálatban a legjobbank minősítette az övékét.

Ön tesz-e valamit annak érdekében, hogy a termékét/szolgáltatását megismerjék azok, akik boldogok lehetnének vele? Vagy csak várja a külső tényezőt?
A következő lökést már belülről adják a vállalkozásnak. Az Expolivo után Gusztáv az utcáról becsönget éttermekbe.

Ön – vagy egyik munkatársa – becsöngetett már ismeretlenekhez, hogy kínálja a portékáját?
Milyen rendszerességgel teszi ezt meg?
Tudja-e, hogy kikhez lenne érdemes becsöngetnie?
Gusztáv vállalkozása a mai napig nem vett föl hitelt.

Önnek van hitele?
Ön szerint Gusztávnak igaza van, hogy nem vett föl hitelt?
2011.-ben Gusztáv föladta régész állását, és fő tevékenységként fölvállalta az olíva olaj terjesztését. Szerintem eléggé kitartó volt. Megdolgozott a függetlenségéért.

Ön szerint?
Ön hány évet dolgozott azért, hogy az álmával foglalkozhasson?
Mit áldozott fel ezért?
Nyilván van sok tanulság e történetben, én a legfontosabbnak azt tartom, hogy Gusztáv merte komolyan venni a belső hangot, ami az olíva olaj felé fordította őt.
Ugyanis az igazi művészet az, hogy meg tudjuk különböztetni az egyik belső hangot a másiktól, és a sok belső hang közül ki tudjuk választani azt, amelyikre érdemes hallgatnunk.
Ha Önt sikerülne elvezetnem odáig, hogy a nagy belső hangzavarból ki tudja választani az igazi belső hangját, akkor már elégedett lennék. Talán ez a hivatásom esszenciája.
Nyilván, ha Ön ki tudná választani az igazi belső hangját, az után is lenne sok megoldatlan problémája, akár csak Gusztávnak. Még csak azt sem állítom, hogy a bukástól meg lenne védve – Gusztáv is elérkezett az első életveszélyes buktatóhoz, és ha nem lesz nagyon észnél, akár el is bukhat. De ha sikerülne Önnek megtalálnia az igazi belső hangját, onnantól több energiája lenne, és több társat is kapna. Ez ugyanis a tapasztalatom: “Aki azzal foglalkozik, ami az övé, az energiát is kap hozzá meg társakat is.”

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..