Az eredményes vállalkozó – Soltész István esete

 

Régi mániám, hogy a vállalkozás sorsa nagyjából el is dől azon, hogy az alapítója minek tartja a vállalkozást.

Ezért foglalkozom meglehetősen sokat ezzel a kérdéssel. Igyekszem Önt olyan belátásra bírni – a vállalkozással kapcsolatban -, ami aztán rakétaként beindítja a vállalkozását.

Mert bizony, jól érti, sok éves tapasztalatom, hogy a vállalkozás működése – ezen belül az eredményessége és a sikere is – kizárólag a vállalkozón múlik. Hogy a vállalkozás tulajdonosa, az ügyvezetője vagy az alapítója-e az a személy, akit most “vállalkozó”-nak neveztem, az attól függ, hogy ki a vállalkozás motorja. Ki az,akinek a “szívügye” a vállalkozás. Ki az, aki a vállalkozásnak a küldetését adta. Ez annyira meghatározó, hogy ha egy multivá nőtt vállalkozást nézünk, ott is azt látjuk, hogy csak addig prosperál, ameddig küldetéstudata van.

Addig azonban, amíg az Ön vállalkozása nem nagyvállalat – feltételezem, hogy nem az -, addig Ön az, akin múlik a vállalkozás sorsa.
Nem a külső körülményeken! Nem a bankokon, nem a kormányon, nem a törvényeken, nem a globalizáción, nem a kommunistákon, nem a zsidókon, nem az amerikaiakon, nem a kínaiakon és nem a válságon! Kizárólag Önön múlik az Ön vállalkozásának a sorsa.

De talán a legfontosabb: attól, hogy a NAV-ól kapott egy adószámot, ön még nem lesz vállalkozó. Legfeljebb a NAV kezeli Önt vállalkozóként, de ettől Ön még nem fog tudni létrehozni és üzemeltetni egy vállalkozást.

Figyelem! Ha Önnek éppen elég, hogy van egy adószáma – és nem várja el tőle, hogy működjék a vállalkozása -, akkor ne is olvassa tovább az írásaimat!

Most Soltész István példáján fogjuk megvizsgálni, hogy ki is az a vállalkozó!
Kizárólag annyi információm van róla, amennyi a cikkben olvasható.
Nézzük ezeket sorban.
1. Annyiban vállalkozó, hogy a maga feje után megy, nem más adja neki az utasításokat.
2. Ahogyan “rátalált” egy piaci résre, az igen tanulságos lehet az Ön számára, de ő nem tudatosan kereste ezt a piaci rést. Sőt, szemmel láthatólag nem is foglalkozik tudatosan azzal, hogy meddig marad ő konkurencia nélkül ezen a piacon. Azt gyanítom, hogy úgy gondolja, hogy amíg ő ezen a piacon lesz, addig nem kell konkurenciával számolnia. Nem tudom megjósolni, hogy mikor jelenik meg ezen a piacon egy – esetleg több – versenytársa, de Önnek azt javaslom, hogy készüljön fel a konkurenciájára. Ebben a tekintetben tehát Soltész István nem vállalkozó. Ugyanis nem tudná megismételni a piaci rés megtalálását.
Mi a tanulság az Ön számára abból, ahogyan Soltész István rátalált a piaci résre?
Ha Ön új vállalkozást szándékozik indítani, és piaci rést keres, akkor az első tanácsom az, hogy induljon ki saját magából. Mi az, ami hiányzik az Ön életéből? Hogyan lehetne azt pótolni/megoldani?
A következő tanácsom az, hogy nézzen körül a környezetében! Mi az, ami hiányzik egyeseknek az életéből? Hogyan lehetne azt pótolni/megoldani?
3. Soltész István nem “kényszervállalkozó”. Ő az a fajta, akit belesodort az Élet abba, hogy annyi megrendelése van, amennyiből – elég alacsony színvonalon – meg tud élni. Nem kívánok jóslásba bocsátkozni, de a “vállalkozásának” a sorsa továbbra sem az ő kezében van. Pár sorral feljebb azt írtam, hogy “rajta múlik”. Most is így gondolom. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy “a sorsa nem az ő kezében van”. Hogyan? Úgy, hogy nem ő irányítja a vállalkozásását, de ezért ő a felelős. Irányíthatná, sőt irányítania is kellene! Nem kellene hagynia, hogy az Élet sodorja erre-arra.
4. Igen, így érkeztünk el egy igen fontos gondolathoz. Ön szerint milyen vállalkozó az, aki nem költ marketingre? Értem én, persze, hogy Soltész István azt hiszi, hogy a marketing a “gazdagok luxusa”, vagy valami ilyesmit. De ebben a kijelentésében látszik a legjobban az ő vállalkozótlansága. Nem is tud arról, hogy nem vállalkozóként éli az életét. Hiszen a NAV vállalkozóként tartja nyilván őt, ill. a műhelyét. De ettől az még nem vállalkozás. Sokkal inkább vállalkozás egy családi kajak túra a Tiszán, pedig a NAV-tól még adószámot sem kapott.
Ha már a marketingnél tartunk, had hívjam fel a figyelmét egy elterjed hibás nézetre. Fordítva ül a lovon az, aki úgy gondolja, hogy a bevétel egy részét marketingre érdemes/kell fordítani. Az eredmény orientált gonolkodás az, hogy marketing nélkül nincs bevétel! Annyit kell marketingre költeni, amennyi meghozza a kívánt/tervezett bevételt. Természetesen minden egyes forint kiadás mellé oda kell mérni az általa okozott bevételt is! Egy vállalkozó tevékenységének az egyetlen mércéje a nyereség. Akkor is, ha az elsődleges célja nem lehet a nyereség. A nyereség pedig a bevétel és a kiadás különbsége.
5. Ezek után nem csoda, hogy Soltész István saját szavai szerint “nem ért ahhoz, hogy írjon egy üzleti tervet”. Sajnos elég kevés vállalkozó ért ehhez. A legtöbben iratnak egyet, ha a bank megköveteli. Pedig terv nélkül bizony még a tiszai kajak túra is bukásra van ítélve. Hátmég egy üzleti vállalkozás!

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük