Rólam

Születtem Budapesten 1951. január 28.-án.
16 évesen a Középiskolai Matematikai Lapok fizikai versenyén első lettem tudományos munkámmal, melynek címe: „Az üveg fajlagos ellenállásának hőfüggése”. Ez volt életem első komoly vállalkozása. Teljesen egyedül menedzseltem végig a téma kitalálásától, a dokumentációig.
Az egyetem első évében az osztálytársaim gitárt akasztottak a nyakamba, és azonnal zenész lettem. Végigcsináltam ugyan az egyetemet, de kizárólag anyukám kedvéért. Akkoriban a zenész élet maga volt a szabadság, amit én alkotásra akartam használni. Egy korabeli zenekar a vállalkozásnak minden ismérvével rendelkezett, és én úgy is viszonyultam hozzá. A piac törvényei érvényesültek az életnek azon a területén, ahol a zenekarok mozogtak; és egy zenekar ugyanúgy működik, mint egy kis vállalkozás.
Nemsokára külföldre jártam zenélve pénzt keresni.
1989.-ben aztán megnősültem, és 4 gyerekes családapa lettem. Stabil, itthon dolgozó zenekar kellett, a Latin Combo basszusgitárosa lettem. Tanítottam a budaörsi Waldorf iskolában, később zeneszerzéssel foglalkoztam. Írtam sok dalt, egy gyerekdarabot meg egy misét.
2004.-ben egyik napról a másikra vasárnapi apuka lettem, ezért abbahagytam a zenész életet, és belevetettem magamat az üzleti életbe. Biztosítást és hiteleket árultam, a kezdetektől fogva kimondottan vállalkozásoknak. Sok száz vezetőt ismertem meg, és természetesen a cégeiket is.
Amikor 2008.-ban elhívtak a CEO Business School-ba értékesítőnek és trénernek, akkor már sok vállalkozásba beleláttam a vezetőjükön/tulajdonosukon keresztül, komoly tapasztalatom volt arról, milyen emberek, akiknek épül a vállalkozása, milyenek, akiknek nem, mit csinálnak azok, akik haladnak, és mit azok, akik meg nem. A CEO Business School-ban elvégeztem a tréner képzőt is, és részt vettem a vezetők képzésében, készségfejlesztésében is – a képzések értékesítése mellett.
Azokban az években először a tréning szakma került mély válságba, majd hamarosan a válság kiterjedt az egész gazdaságra. Én azonban nem válságként tekintettem a változásokra, mert világosan láttam, hogy 3 területen robbanás szerű – olyan gyors és olyan mély – változások zajlanak. Azt is világosan láttam, hogy az értékesítés örökre megváltozott, meg azt is, hogy a vállalkozóknak nincs sem idejük sem pénzük arra, hogy képezzék magukat, de leginkább fogalmuk sincs arról, hogy hol kellene keresniük a felmerülő problémáikra a megoldásokat. A kádári korszakban kialakult vállalkozói kultúra teljesen félrevezeti a rendszerváltás után vállalkozásba menekült embereket. Tipikus, hogy a tünetet kezelik, holott a baj gyökere máshol van, így nem hogy múlna a baj, hanem még növekszik is.
Kívülről persze könnyű észrevenni a valós okokat – pláne, ha a külső szemlélő még ért is a vállalkozáshoz -, én mégsem a könnyebbik végét fogtam meg a vállalkozásfejlesztésnek. Ugyanis én hiába látom kristály tisztán a vállalkozás helyzetét és jövőjét, ha a tulajdonos meg van győződve arról, hogy őrajta kívül senki sem ért a vállalkozásához. De ha abba a nagyon kicsi kisebbségbe tartozik is, akik tisztában vannak azzal, hogy kívülről jobban látni; nem tudok neki segíteni az előrébb jutásban, ha ő nem akarja a változást, ha nem viseli el azt, hogy valamit másképpen kell csinálnia, mint eddig.
Így aztán – az üveg fajlagos ellenállásának a hőfüggéséhez hasonlóan – nagy és kemény fába vágtam a fejszémet ismét. De most már nem tehetek mást, mert tisztában vagyok a felelősségemmel. Azzal, hogy annak, aki hajlandó a változásra és kéri a segítségemet, segítenem kell. Ezzel tartozom neki is és az egész magyar gazdaságnak.
Tehát most már fel kell építenem ezt a vállalkozást, és annyi vállalkozót kell kihúznom a slamasztikából, ahány csak akarja.